Sok fotó. június 30.

Zawar úr sokat fotózott, bővebben itt. Részemről a zawar mappa bővült.

Fideszes gerillakampány. június 30.

Fideszes önkéntesek home made kampányanyagára bukkantunk. A lelkes grafikus igényes munkája akár több százalékkal is növelhetné a párt népszerűségét, ezért állítólag a következő választásokon tervezik hasonló kivitelezésű óriásplakátok kihelyezését.

Rehabilitáció. június 29.

Lemosta a vihar ez E-t, kénytelenek voltunk reprodukálni. Szép, igényes lett.

Kampány a nagyobb áramfogyasztásért. június 29.

A Démász kampányba kezdett az elektromos áram fogyaszás növelése érdekében. Kérdésünkre a Démász vezérigazgatója kifejtette: A városszerte kihelyezett ál-konnektorokkal igyekszünk a fiatalokat emlékeztetni rá, hogy sehol sem lehetnek boldogok elektromos áram nélkül. A kiegyensúlyozott élet alapfeltétele a jól múködõ konnektor ugyanis.

Szia!szem & Friends. június 28.

Új. június 28.

Beszól és magyaráz. június 26.

El kéne küldeni grafológusnak az írást, hátha. Hátha mi?

Ültess növényt az oszlop tetejére! június 25.

Nem szokásunk linkekkel dobálózni, fõleg nem Pestre, de ezt most muszáj. Ültess!

Lenni külföldi, csinálni biznisz. június 24.

Csúri László & Friends. június 22.

Sikeres volt a Dél-Alföldi Regionális Gazdaságfejlesztõ Kht. programja és gomba módra szaporodnak az életképes kényszervállalkozások, recesszió ide, hosszabb szavak oda.

Stencil Atya továbbmegy. június 21.

Szerintem Stiker Testvér és Plakát Pápa is megirigyelhetné Stencil Atya legújabb munkáit. Egyébként várhatóan valamikor júliusban tartják a graffitis papok világtalálkozóját, természetesen Szegeden. A rendõrség és a reformáció a hírek szerint nagy erõkkel készül.

Itt érdemes várni. június 21.

Új. június 20.

A szegedi street art színvonala továbbra is az egekben, új képek: vegyes kgst

Galaktikus félreértés. június 20.

Csúri László. június 19.

Köszönjük a fotókat Csúri Lászlónak, nagyon hálásak vagyunk érte, köszönjük, köszönjük! Ha valaki nem tudná Csúri László matricázott elõször Szegeden, még Avagyán Gamlet teherfuvarozót is megelõzte, igaz Gamlet viszont sárga papírt használt. Matricái gyakorlatilag az összes szegedi kapualjban megtalálhatók, azzal a nem titkolt célzattal, hogy egy kis felüdülést nyújtsanak rohanó világunk szürke hétköznapjainak unalmas óráiban. Csúri László mûvészetében a pop art letisztult stílusjegyeit követi, mondanivalója pedig sok esetben forradalmi. Interjú várható.

Elõzékeny lejmolók. június 18.

Stencil Atya büntet. június 18.

Érdekes lehet . június 17.

kellemes meglepetés.

értjük, értjük.

ráéreztek, hogy lefotózom.

amúgy az.

álla.

na, mi ebbõl a tanulság?

nem Enikõt nem szeretem.

Skec blog. június 17.

Felbecsülhetetlen értékû kép bukkant fel Skec blogján. A majdnem húsz évvel ezelõtt és Csernobil után egy évvel készült rajz remek betekintést nyújt Skec gyermekkorába, a blogból pedig kiderül, hogy azóta megtanult rajzolni, sõt.

Ilyennek látta magát. Fotó: www.skecer.blogspot.com

Ilyennek lát mást. Fotó: www.skecer.blogspot.com

Stencil Atya megmutatja. június 16.

Stencil Atya, a graffitis pap megengedte, hogy mise után vele tartsunk egy könnyed igehirdetésre.

Növekvõ társadalmi különbségek. június 15.

Kizárólag felhúzható, mobiltelefonos üzletemberek számára adtak át gyalogátkelõ helyeket Szegeden. A Nem Mobiltelefonos Nem Üzletemberek Szövetsége (NMNÜSZ) közleményben tiltakozott a történtek ellen és sztrájkot helyezett kilátásba, arra szólította fel a gyalogosokat, hogy tüntetõleg egyik zebrát se használják.

diszkrimináció!

tüntetõleg átkel

Jó hírek. június 14.

z június 14.

Stencil Atya, a graffitis pap. június 13.

Exkluzív interjút adott a Kutyopressz riporterének Szeged egyértelmûen leghíresebb street art mûvésze, Stencil Atya. A nagy hatású atya színes sablonjait, kis szentképeket ábrázoló matricáit, több méteres óriáskeresztjeit mindenki ismeri és szereti Szegeden. Mit akar az atya? Mi áll mûvészete hátterében?

Kutyopressz: Minek nevezné amit csinál, atyám? Mûvészet, Igehirdetés, vandalizmus?

Stencil Atya: A szakirodalomban urban religious art, illetve civis religiosus art néven ismeretlen a mûfaj, de tudtommal rajtam kívûl senki sem ûzi. Magyarul legegyszerûbben vallásos graffitinek nevezhetnénk. Küldetésem, hogy fény legyek az éjszakában, egy tiszta hang a város zörejében, valami érthetõ a falon. Szeretném ha a gyermekek nem csak hülye tageket olvashatnának a falakon, hanem végre valami hasznosat is. Jó ötletnek találtam azt is, mikor valaki a Föld különbözõ adait ragasztgatta ki matricákon a táblákra, fontos a felvilágosítás. A graffiti és a katolicizmus számomra elválaszthatatlan, a kettõ egy és ugyanaz.

Kutyopressz: Mióta graffitizik atyám?

Stencil Atya: 1999 december 14.-én 15:31-kor kezdtem.

Kutyopressz: Honnan a pontos idõpont?

Stencil Atya: Megjelent nekem akkor álmomban Szent Super Cool 223 és megvilágította lelkem, rám fújt szent festékeskannájával, azóta tudom mit kell tennem. Rájöttem, hogy csakis a graffiti lehet a hiányzó láncszem a katolicizmust és az ateista fiatalokat összekötõ láncban.

Kutyopressz: A pápával egyeztetett az ügyben?

Sencil Atya: Természetesen, az 1472. évi Roms-i zsinat egyértelmûen kimondja: Isten szava falba vésetik és onnan le nem mosatik, szóval minden oké. Kérésemre egyébként a pápa kérelemmel fordult a szegedi város vezetéshez, hogy szüntesse meg a Nyugdíjas Non Graffiti csoport tevékenységét.

Kutyopressz: A rendõrség nem nézi mind ezt rossz szemmel?

Stencil Atya: Nem igazán veszik észre, hogy mit csinálok. Úgy szoktam tenni, mintha csak épp megáldanám a falat és közben gyorsan felfújom a stenciljeim. Egyszer rajtakaptak, mikor egy 3 méteres keresztet festettem az uszoda falára, azt sajnos le kellett szednem, de 10 miatyánkért elengedtek. Egyszer akkor is elkaptak, mikor tényleg csak imádkoztam - 5000ft-ot kellett fizetnem.

Kutyopressz: Kiállítások?

Stencil Atya: Egy ideig rendszeresen kiállíthattam a Szent Ferenc templomban, de egyszer szent révületben összefújtam a wc-t, és azóta el lettem tiltva. És különben is, a vallásnak az utcán a helye!

Kutyopress: Mit tart a legnagyobb eredményének?

Stencil Atya: Tevékenységem következtében Makkosházán és Tarjánban sikkerrel hódít a kereszténység a rapper srácok közt, tegnap bérmált például HLK, LTO és TRA. Bizton állíthatom, hogy már több száz fiatalt sikeresen katolicizáltam. Követõim is akadnak itt az apátságon belûl, az egyik papnövendék egy hatalmas Mária fejet festett tagnap este a Stefánián és pár ostyás matrica is feltûnt a városban, azokat nem tudom ki csinálhatja.

Kutyopressz: Keresték már fel reklámcégek, design studiók munkajánlatokkal, szerzõdéssel, hisz az emberek imádják, amit csinál?

Stencil Atya: Természetesen. Az új Nike cipõnek, a Nike Crossnak én terveztem a reklámkampányát. A Nike Cross azoknak való, akik nem szeretik levenni még kocogás közben sem a keresztet, viszont utálják, ahogy hozzájuk verõdik. A gond egy csapásra megoldódik, hisz a cipõnkön is hordhatjuk a keresztet. Hogy ez eddig senkinek nem jutott az eszébe! A Nike Cross az arany középút a csillogó fogú amerikai srácok és az aszketikus...

Kutyopressz: Elnézést nekünk nem fizet a Nike...

Stencil Atya: Adjak kölcsön?

Kutyopressz: ...

Kutyopressz: Cölibátus?

Stencil Atya: Elviekben egyetértek, de mostanában nincs idõm ezzel foglalkozni.

Kutyopressz: Köszönjük az interjút atyám. Dicsértessék!

Stencil Atya: Mindörökké.

Kutyopressz: Ámen.

Stencil atya újra lecsap. június 13.

A szegedi street art élet és halál kiemelkedõ alakja stencil atya, a graffitis pap. Épp legújabb munkájával végzett, mikor sikerült rajtakapnunk poszt-akciotikus állapotban és lefotózni, amint egy vödör festékkel a kezében önmagára terhelõ. Stencil atya új albuma is készülõben van, Rock the Church címmel nemsokára a lemezboltokban.

Materializálódó Sport's doboz. június 13.

Megfelelõen módosítottuk a Sport's cigaretta dobozainak hullámegyenletét, hogy mások is megpillanthassák. Sport's kampány.

Ûjra jár a tank. június 13.

Közkívánatra, ám egyenlõre kísérleti jelleggel ismét közlelkedik a nosztalgia tank a 3-as, 4-es villamosok vonalán. Utazás közben a háború borzalmait ismerhetik meg az érdeklõdök. A Dugonics térnél gépágyú tûz bemutató, a Tisza Lajos körúton szõnyegbombázás köszönti az utasokat. Menetjegyet a honvédség kihelyezett irodáiban lehet vásárolni, bérletet a NATO árusít.

Szent tárgy a folyóparton. június 13.

Ipar utáni szakrális objektumra bukkantunk a Tisza parton. A szerkezet valószínûleg több ezer éves lehet, még abból a korból származik, mikor a sumérok a rabszolgáink voltak. A szent objektummal közelében az egyetlen helyes viselkedés a teljes önfeladás és megalázkodás,mi is így tettünk.

Stencil. június 12.

Hurrá! Árki Tibinek hála itt a trendi Stencil, a legújabb hipercool deszkás, szívós, underground, street art-os márka. Kapható kizárólag az arra érdemes boltokban, de ilyenek nem léteznek. Díjszabás alant.

Szüzesség kerestetik. június 12.

Kivéve célkutya. június 10.

Ebbe az utcába szemmel láthatólag nem hajthat be se autó, se bicikli, se vastag bicikli, kivéve célkutya.

Tankmegálló. június 9.

Régi, megkopott fekete-fehér fotókra bukkantunk. A m ásodik világháborúban készült képek azt a kölzlelkedési szituációt mutatják, mikor is a nagyobb biztonság és hatékonyság érdekében tankok szállították az utasokat a villamosok helyett. Kár, hogy ez a szép szokás eltűnni látszik.

Street art a Grand Caféban. június 9.

Lehet, hogy Szegeden van mostanában a legtöbb street art kiállítás Ez a mostani a harmadik egy hónapon belül, talán nemsokára kiraknak legál táblákat is a városban. Az apropót ezúttal a Déltenger folyóirat megjelenése adta. A kutyás zászlót meg sajnos le kell szedni, úgy tűnik még nem kellően depolitizált.

raher

open*

alíz

kila

: A graffiti művészet. június 8.

Készítette: Banksy, London
Cím: Weapons of mass distraction – Tömegfélrevezető fegyverek

A fenti fénykép egy londoni graffiti művész által készített falfestményt ábrázol, amely történetesen elemzésem tárgyául fog szolgálni a továbbiakban. Mikor a kép a nem-londoniak számára megjelent különböző tömegtájékoztatási eszközök által, elsősorban az Interneten, a szerző a fenti címet fűzte hozzá. Ettől most egy időre eltekintenék, mivel eredeti helyén, az utcán csak a kép látható, a maga vizuális nyelvezetével gondolkodtatva el a járókelőket.
A képen egy életnagyságú biztonsági őr látható, aki határozott testtartással véd egy festményt, ami nyilvánvalóan nagy értékkel van felruházva, hiszen még egy kötél is akadályozza a látogatókat a megérintésében. Mégis, amíg a kép teljesen védve van az egyszeri emberek bármilyen manipulációjától, ez fordítva nem működik. A kép életre kel és a vadászrepülők kiszállnak a képből egyenesen a nézők felé tartava, fittyet hányva a kötélkerítésre és a biztonsági őrre. Ami még érdekesebbé teszi a látványt az az, hogy ami élethű kellene, hogy legyen, az őr és a mozgásban levő repülők, azok fekete fehérek, míg a festmény színes és azt az illúziót kelti, hogy az az igazi világ, ott történnek a dolgok, ami itt kint van az csak az irányító kabin. Tehát a képkeret egy ablakként funkcionál, amely a világot mutatja meg számunkra. Egy olyan világ ez, amely teljesen kiszolgáltatott a benti (kabin), azaz kinti, tehát a fekete-fehér valóság bármilyen beavatkozásának. A vadászrepülők ugyanis innen indulhattak, hiszen ide is térnek éppen vissza – erre az a logikus magyarázat adott, hogy ha a képből jöttek volna, akkor itt bombáznának, viszont a robbanás a festményben történt. A festmény egyszerűen, de idealizálva mutatja be a számunkra, az európai „civilizált” ember számára, már szinte csak mítoszként létező természetet és az azzal harmóniában élő emberi társadalmat ami, mint a védtelen vadállat, nem tud védekezni a modern világ fegyverei ellen. Megsemmisül, pedig látszólag kétszeres védelem alatt áll, de a repülők, az egyszeri ember által irányíthatatlan erő, átjutnak minden védelmi rendszeren, mivel egy felsőbb rendű hatalom irányítása alatt álnak. Az is kimutatkozik ebből, hogy az őr és a kötél is ez a hatalom keze alatt van, hiszen úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, a polgár pedig meg van fosztva attól a jogától, hogy bármit is tegyen annak érdekében, hogy megakadályozza az igazságtalanságokat.
A szerző által a képhez rendelt cím elgondolkodtató, mivel elsőre nem világos, hogy mi módon fűződik a képhez. A figyelmetlen olvasó talán észre sem veszi azt a betű különbséget, amely megkülönbözteti a mondat jelentését a „tömegpusztító eszközöket” a „tömegfélrevezető eszközöktől”. Ugyanis, ha az első, egyben hamis, módon olvassuk a címet, akkor egyértelmű, hogy mit ábrázol a kép, tömegpusztító eszközöket, melyek még a művészi ihletet szolgáló tájakat is tönkreteszik. Ha viszont helyesen olvassuk, akkor több dologra vetít fényt. Először is felhívja arra a figyelmünket, hogy tartsuk nyitva szemünket, mert egy betű, vagy mondat, amit csak úgy félvállról veszünk, végzetes mulasztáshoz vezethet. Valamint azt is implikálja, hogy ha arra összpontosítunk, hogy mi történik a színes felületen (a fenti kép esetében), vagyis a valóságban arra, amire mások irányítják a figyelmünket, akkor talán elsiklunk a felett, ami valójában történik – hogy a vadászgépek pont felénk, a mi világunk felé haladnak, és lehet, hogy mi vagyunk a következő célpont.
Ami ezt a képet érdekessé teszi az a helyzete és kategóriája. Ugyanis egy illegális festményről van szó, ami ennél fogva a társadalom szempontjából már nem is számít festménynek, azaz művészetnek, hanem szemétként van elkönyvelve. Manapság pont egy átmeneti fázisban van az emberek hozzáállása a nyilvános vizuális megnyilvánulásokkal kapcsolatban. John Berger, Mindennapi képeink című művében azt írja, hogy egy kép akkor hat ránk, ha elfogadjuk azt a szemléletet, amellyel az alkotó nézte a modelljeit, azaz akkor, ha ez a szemlélet megfelel saját megfigyeléseinkkel. Tehát nem csoda, hogy az emberek többsége ellenzi az Banksy-féle művészi megnyilvánulásokat, mert vagy a mondanivalóval vagy annak megvalósításával nem értenek egyet (a polgári nevelés azt mondja, hogy nem firkálhatjuk össze a közterületeket és épületeiket). Sokan viszont, főleg a felnövekvő generációk, egy olyan világban nőttek fel, amelyben a képek nem egy elit társadalmi réteg kiváltsága, hanem pont ellenkezőleg egy tömegkulturális eszköz. Ahogy John Berger is mondja, Walter Benjamin írása alapján, a vizuális művészetek mindig is bizonyos fizikai és társadalmi elzártságban léteztek. A képek barlangokban, épületekben voltak láthatók, vagy sokszor templomokon szabad szemmel nem látható magasságokban, és ezzel kifejezésre jutott az a tény, hogy a vizuális művészet csak a megfelelő társadalmi helyzetben élők kiváltsága. Az is jellemzője volt a képi művészeteknek, hogy, az írott szóval ellentétben, nem reprodukálhatók, ezáltal is kiváltságos helyzetbe kerülve. Mindez a fénykép, és már a különböző fa illetve rézkarcok megjelenésével megváltozott. Elérkezett a sokszorosíthatóság ideje, amely azt eredményezte, hogy a képek elérhetővé váltak a tömeg számára, sőt agresszívan be is tolakodtak az élet minden területére, ezáltal vizuális nyelvvé illetve nyelvrendszerré emelve magukat.
Így történhetett az, hogy az eddigi szövegnek már szerves része lett a kép, mint ösztönös és nagyon is általános percepciós eszköz, majd áruvá lett. A nyugati civilizációban a képek eszmei, művészeti, avagy rituális értékét felváltotta az anyagi érték. Mindenfelé reklámok vesznek körül minket, amelyek manapság, megfelelő mennyiségű pénz ellenében akár egy erdőben is ránk támadhatnak, viszont a falfirkászok nem fizetnek a festmények helyéért, ezért a társadalom ellenségként kezeli őket.
A sokszorosítás azt is eredményezte, hogy az eredetiség is új értelmet nyert. A festmény már nem a művészi minőségének függvényében nyeri el értékét, hanem a reprodukciók hamisságának függvényében. A festmény azért értékes, mert eredeti. Ez okozta azt, hogy ha egy festmény múzeumban van kiállítva, és az átlagpolgár csak másolatban férhet hozzá, akkor kultikus értékkel ruházódik fel, és ezzel ellentétben, ami a közönség számára kézzelfoghatóan elérhető, az nem feltétlenül számít művészetnek.
Véleményem szerint ez az oka annak, hogy a Banksyhez hasonló művészek, akik az emberekhez szeretnének szólni képeikkel az utcát választják.  Nem is férnének be a képtárakba, de nem is akarnak galériákban mutatkozni, mivel így pont azoktól zárkóznának el, akik a fő célpontjuk. Ezzel viszont automatikusan elveszítik művészi mivoltukat és vandálokká válnak. Következésképp kevesen fogják megérteni, vagy egyáltalán akarni megérteni alkotásaikat – hiszen ehhez a nézőnek el kell fogadnia a festő szemléletét.
A graffiti művészek az aktuális szemlélet ellen úgy harcolnak, hogy meglepetés szerűen csapnak le a járókelőkre. Sokkolják őket különféle módszerekkel. Banksy, a fenti képen egy kvázi - tromp l’oeil megfestésével ijesztgeti London lakosait. Annak az illúzióját kelti, hogy valódi emberek, tárgyak jelennek meg a falon. Persze nem tökéletesen, csak mértékkel használja e technika módszerét, megsértve annak legfőbb szabályát – élőlényt, embert ábrázol. Ennek ellenére valószínűleg minden ember megáll egy pillanatra, ha a vöröstéglás falak mentén az utcán sétálva egyszer csak egy múzeumban találja magát, ahol egy képből vadászrepülők szállnak ki egy másik képbe amelynek abban a pillanatban ő is szereplője.
A néző Lacan elmélete szerint oly módon lesz része a képnek, hogy amíg nézi a képet abba a kényelmetlen helyzetbe kerül, melyben a kép néz vissza rá, ezt Lacan tekintetnek (gaze) hívja. A tekintet és a nézés egy képernyőt kreál, melynek része a néző. Sőt, ez a bizonyos tekintet az, ami létre hozza a nézőt és szubjektummá teszi. Így kerül a képbe a járókelő. Pontosabban soha nem kerül a képbe, de amíg nézi nem is maradhat teljesen rajta kívül. A néző a nézés pillanatában a kép és önmaga közös képernyőjében helyezkedik el.
Viszont a festő, az üzenet egyértelműségének érdekében, egy vizuális cselhez nyúlt. A képnek két síkja van: a fekete-fehér felületi sík, és a színes, belső sík. A néző, a tükörstádium mechanizmusához hasonlóan, először a színes képben kell, hogy magára ismerjen, mivel tulajdonságaiban ahhoz hasonlít jobban, azaz a fekete-fehér, ellenséges világhoz nem hasonlít, mivel Ő színes és alapvetően jónak és ártatlannak hiszi magát. Csak miután bekerül a képbe veheti észre, hogy a színes világ nem az ő világa, hiszen ha körül néz illetve elgondolkodik azon, hogy hol is van és mi történik körülötte, arra eszmél fel, hogy ő a kép második síkjában helyezkedik el. Ez a felismerés abból fakad, hogy a színes festmény a képen csak egy festmény, egy keret által behatárolt látvány amibe bővebben nincs is betekintése, viszont a fekete-fehér térbe van. Oly módon, hogy ez a közelebbi sík a néző életnagyságával egyezik meg és síkja folytatása a reális világ síkjának. Így a néző kikerül a festményből és azonosul a biztonsági őr és a vadászrepülők síkjával. Ekkor viszont azt veszi észre, hogy ez sem az a sík ahol ő van, mivel ezek a szereplők a vele ellentétes oldalon vannak. Nincs hozzájuk sem hozzáférhetősége, semmit sem tehet ellenük, önkényesen működnek. Így hát a néző kikerül a harmadik síkba, amelyik leginkább megegyezik eredeti helyzetével. Innen ugyanis már érthetően tudja látni és értelmezni a látványt, de még mindig a kép része, hiszen nem tud önmagától elvonatkoztatva, teljesen objektíven foglalkozni azzal, amit lát.
Azt látja, hogy a hozzá jobban hasonlító sík meg lett támadva a hozzá közelebb álló sík szereplői által, és hogy ezek most éppen a harmadik, az ő személyes síkja felé tartanak, miközben megakadályozzák abban, hogy segítsen a bajbajutott síkon. Az, hogy eljusson erre a szívszorító meglátásra az annak a függvénye, hogy mennyi időt tölt el a kép elemzésével. Az viszont, hogy mennyi ideig fog a kép része maradni attól függ, mennyire van rá hatással a látvány. Ugyanis ha eleve elutasítóan reagál a látványra, akkor pillanatok alatt kiszakad a rendszerből és csak addig jut el, hogy megérzi a kép tekintetét önmagán, és mivel ekkor egy kellemetlen érzés tölti el, elfordítja pillantását és továbbmegy.
A szerző pont ezt a kellemetlen érzést akarja ötvözni a látvány esztétikai élvezetével, és fokozni jelentésével. Kihasználja az embernek a scopofíliáját, és a nézettségből tűréséből eredő mazochimust. Azt, hogy bármennyire kellemetlen is az az érzés, hogy valaki vagy valami vissza néz ránk illetve már eredendően néz minket, egy belső erő arra ösztönöz minket, hogy ennek ellenére is visszanézzünk rá tűrve, hogy objektummá válunk – és ez a belső erő az az úgynevezett scopofília, a nézés szeretete. Freud azt mondja, hogy már a gyermeknél megjelenik ez a tulajdonság, ami elsősorban a tiltott dolgok iránti kíváncsiság kielégítésére szolgál, valamint egy szubjektum-objektum kapcsolatból is áll, ami a szubjektumban egy felsőbbrendűségi érzést kelt. Az ember, azáltal, hogy visszanéz a képre önmagát szubjektumnak érezheti és élvezi a helyzetet. Emiatt egyszerűen lehetetlen nem észrevenni a falfestményeket.
Ami viszont tiszteletre méltó a graffiti művészet rámenőssége ellenére is, az a szerénysége. Igaz, hogy ez elsőre ellentmondásnak tűnik, de ha figyelembe vesszük Roland Barthes, A szerző halálában leírtakat, akkor a graffiti valójában eredendően egy tiszta művészi élményt nyújt a nézőnek. Barthes azt mondja, hogy a szerző nem pusztán egy ember, hanem egy társadalmilag és történelmileg konstruált személy, aki jelenlétével korlátok közé szorítja a művet. Pedig, szerinte, nem a szerző az aki létrehozza a művet, hanem a mű hozza létre a szerzőt. Ahhoz, hogy egy művet korlátok nélkül tudjunk értelmezni, el kell felejtenünk a szerzőt és személyének árnyékát, melyet a mű lényegére vet, és a művet tisztán, egész, eredendő fényében élvezni. A graffiti, azáltal, hogy illegális, megköveteli a szerzőtől, hogy inkognitóban maradjon, így a kép, kivéve a beavatottak számára, tiszta képként funkcionál. A nézőnek joga marad ahhoz, hogy önkényesen vélekedjen a látványról és úgy értelmezze, ahogy az általa használt vizuális nyelv és lelkiismerete szerint logikus.
A Banksy kép és az ehhez hasonlók tehát egy új, vizuális világ úttörői. Az unalmas, sima felületeket megtöltik, képregényszerűvé téve világunkat, melyben mindenki mindenkinek elmondhatja képekben amit akar, és ahol mindenki, nemtől és kortól függetlenül állandóan ki lesz téve a szubjektummá és objektummá válás kettős érzésének. A képek így fokozatosan megfosztják az embereket alapvető felsőbbrendűségi érzésüktől és ha ez az erő nem kerül rossz kezek közé talán meg is menthetik a világot a „festményeket” romboló vadászgépektől.

Remek üzleti ajánlat. június 8.

Megunta használhatatlan tárgyait és pénzre sincs szüksége? Akkor itt egy kihagyhatatlan ajánlat.

Semmi sem igaz.* június 7.

Nekem is olyan érzésem van, hogy egy helyben topogunk - mondta Montigomo.
A kívánságaik alapján megépített paradicsom egyfajta szakszervezeti szanatórium lesz.
Minőségi ugrásra van szükség. Áttörésre. Kinek van ötlete?

Viktor Pelevin

Új dolgok. június 5.

Az erősödő sugárzás és a hetek óta tartó szárazság következtében újabb állatok és különös lények bukkantak fel Szeged utcáin. A hallal lehet az árvízre készült valaki, jó fotó lett volna. És vajon mi lesz a sorsuk a halakból kivágott fekete köröknek?

Sérv eladó. június 3.

Bemutatkozik a Sport's cigaretta. június 1.

Sportos ízvilága, pusztító tartalma miatt messze földön híres a hazánkban most bevezetésre kerülő Sport's cigaretta. A Sport's több, mint cigi, ez egy érzés, egy hangulat, egy ultimátum a rosszkedvnek és a hagyományos cigarettáknak. Sportolás előtt és után, sőt közben fogyasztva különösen ízletes és cool. Felejts el mindent, készülj fel egy nagy utazásra a Sport's birodalmába, ahol nikotinból van a kerités és kátrányból a falak!

május